Subarna Thapa beírta magát a film történetébe. Méghozzá azzal, hogy megrendezte az első meleg témájú nepáli filmet. Nepálban 60 éve készülnek filmek, mindezidáig azonban egyetlen LMBT témával foglalkozó alkotás sem készült.

Subarna Thapa Snow Flower (Hóvirág/Jégvirág) címmel készített mozifilmet, melynek főhősei egy leszbikus szerelmespár. A tragikus szerelmi történet hősnőit két, hazájukban jól ismert színésznő alakítja, Dia Maskey és Nisha Adhikari. A történet nem tűnik túl eredetinek, ugyanis a központi problémát az adja, hogy a két nő egymásba szeret, azonban nem mernek előállni másságukkal, így pedig nem lehetnek egymáséi. A filmet 2012 tavaszán mutatják majd be Nepálban, az érdeklődés ellenben már most óriási és a helyi sajtó rendszeresen cikkez a filmről. A lapok „Brokeback Everest” néven is emlegetik a filmet, ami utalás a nagysikerű, Oscar díjas Brokeback Mountainra és az ország földrajzi elhelyezkedésére. A párhuzam elég nyilvánvaló a két mű történetének ismeretében.

Arról egyelőre csak találgatások folynak, hogy milyen fogadtatásban részesülhet a film, tekintve, hogy Nepál egy mélyen vallásos ország. A film alkotói azonban derűlátóak és úgy vélik, komoly esélyek vannak arra nézve, hogy a film nagy sikert arasson hazájában és a világ más tájain is.

Subarna Thapa rendező egyébként Párizsban él és ott tanulta a filmes mesterség csínját-bínját. Filmjéhez sikerült operatőrnek megnyernie a francia Sarah Cornut, aki hazájában főleg dokumentumfilmek és rövidfilmek elkészítésében működik közre.

Nisha Adhikari színésznő a következőket nyilatkozta a történetről: „A film két olyan személyről szól, akik egymásba szeretnek, majd szembe kell nézniük a viszályokkal és korlátozásokkal, illetve a mentális, érzelmi és fizikai traumáival annak, hogy leszbikusként élnek Nepálban. Ez egy egyszerű szerelmi történet rengeteg bonyodalommal.” A 25 éves színésznő azt is elmondta, úgy hiszi, a film rávilágít majd arra a kavarodásra, nyomásra és depresszióra, melyet a nepáli leszbikusoknak gyakorta kell elszenvedniük. LMBT karakterek eddig is feltűntek a nepáli filmművészetben, de többnyire arra vannak kárhoztatva, hogy rajzfilmszerű, túlzóan komikus, sokszor egyenesen ripacs módon ábrázolják őket, viccet csinálva problémáikból és életükből. „Az egész film középpontjában az a trauma áll, melyet az okoz, hogy a helyi körülmények miatt két ember nem tudja vállalni őszinte érzéseit.” – foglalta össze Adhikari.

Sunil Pant (a képen), Nepál egyetlen nyíltan meleg parlamenti képviselőjének meglátása szerint a film áttörés lehet a társadalom és a helyi filmművészet számára is. „Nepál mindig is toleráns ország volt és most már tényleg készen állunk arra, hogy egyenlőként kezeljük egymást. Szó van itt egyben a kifejezés szabadságáról is és a jogunkról, hogy olyan filmeket nézzünk, melyek a mi életünkről és a mai problémáinkról szólnak. Nagyon izgatott vagyok, és alig várom, hogy lássam a filmet.” – mondta Pant.

Nepálban 2007 óta legális a homoszexualitás, korábban akár egy év szabadságvesztéssel is sújthatták azt, akiről bebizonyosodott, azonos neművel tart fenn szexuális kapcsolatot. Az LMBT személyek azonban egyelőre nem házasodhatnak és bejegyzett élettársi kapcsolatra sincs lehetőségük. Bíztató jel viszont, hogy az azonos neműek házasságának bevezetése már többször felmerült az országban, ahogyan az is, hogy az azonos neműek örökbe fogadhassanak gyermeket. A homoszexuálisok továbbá szolgálhatják a hadsereget, és a törvények tiltják diszkriminációjukat is.

Arra, hogy a filmet Magyarországon bemutassák, elég csekély az esély, tekintve, hogy ázsiai filmek csak nagyon alacsony számban kerülnek bemutatásra hazánkban. Reménykedni azonban szabad, sőt…!

fotók: 2015place.com; pinknews.co.uk

Bobák Zsombor