A minap olvastam egy nagyon jó elemzést egy kanadai újságban, mely felteszi a nyilvánvaló kérdést: Miért nem coming out-olnak, „bújnak elő a szekrényből” a homoszexuális sportolók általában és különösen a műkorcsolyázók? Cikkünk ezzel a témával foglalkozik.

A kanadai „Vancouver´s Lesbian & Gay Bi Weekly” újság foglalkozik a kérdéssel legújabb számában. Miért vállalja fel ilyen kevés sportoló az orientációját? Miért élnek olimpiai nagyságú szekrényekben? – kérdi az újság és elmesél egy történetet arról, hogy a sport tulajdonképpen a nyugati világ utolsó konzervatív rezervátuma, ahol szinte egy homoszexuális se meri felvállalni magát.

- Ez az utolsó bástyája az 18. századi gondolkodásnak –mondja a kanadai úszó, Mark Tewksbury, aki 1992-ben Barcelonában nyert olimpiai aranyat. – Minden megváltozik – kivéve a sport, ami az utolsó hiper-konzervatív relikviája az „old boys” klubnak.

A „Sport Illustrated” magazin megkérdezte az összes hivatásos sportolót az Egyesült Államokban, hogy üdvözölne e melegeket az ő csapatában. A fele igent mondott. A fele azonban azt mondta, hogy nem. A legnyitottabbak az NHL-játékosok voltak. 80 százalékuk úgy nyilatkozott, hogy nem lenne gond, ha lennének melegek a csapatukban.

Azt hiszem azonban, hogy az esély arra, hogy valaki felvállalja magát az NHL-ben, ott is borzasztóan alacsony. Mèg…

Weir szófordulatok mögé rejtőzködik

Az igazság az, hogy Weir még csak nem is a legfemininebb sportoló a világon. Azonban Johnny Weir műkorcsolyázó sem nyitott a szexuális irányultságával kapcsolatban. Olyan szófordulatok mögé rejti magát, mint például: „Én Johnny Weir vagyok, s nincsen szexuális irányultságom. Nem szeretem, ha nagy zenebonát csapnak az ilyesmikből”. Aztán eszébe jut az embernek, hogy ez az egész Johnny Weir olyan, mint egy „zenemű”. Egy igazán élvezetes melódia a szexuális hovatartozásról. Vagy mint ahogy saját maga mondja: – "When I´m good I´m good. When I´m bad I´m better". Istenem, mint ha egy Mae West szólalt volna meg!

Johnny Weir után Elton John maga a heteroszexualitás - írta egy amerikai krónikás. Nem kell felvállalni, de akkor keresgélni is kell ilyen megjegyzéseket!

Matthew Mitcham

Emlékszem, mikor a 2008-as pekingi olimpián néztem az aranyérmes Matthew Mitcham legizgalmasabb pillanatát, szinte éreztem, hogy együtt dobban a szívem millió és millió meleg emberrel világszerte. Végre egy sportoló, aki nyíltan felmeri vállalni magát, aki megtöri a jeget és jó példaképpé válik sok meleg fiatal számára! - gondoltam. Ö akkor a következőképpen nyilatkozott:

„Nem hiszem, hogy megtudtam volna csinálni az Olimpiát anélkül, hogy felvállalom magam, mert azt hiszem, akkor hazudtam volna a hazámnak azzal, hogy nem mutatom be teljes egészében azt, hogy ki vagyok én. Büszke vagyok arra, aki vagyok, és szerettem volna, hogy mindenki tudja, kiért szurkolnak, nehogy később tudják meg, esetleg így csalódást okozva. Én úgy érzem, hogy becsaptam volna mindenkit, ha nem lettem volna teljesen őszinte” – nyilatkozta Matthew az „Edge” amerikai meleg magazinnak.

Matthew kihasználta a lehetőséget, hogy egyrészt az egészséges életmód példaképévé váljon a férfiak számára, de főleg a fiatal melegek számára, másrészt megtörje a sporton belüli homofóbiát.

- „Nagy a diszkrimináció a sporton belül, egy igazi macsó attitűd uralkodik a legtöbb sportágban, ezért sok meleg fiú vonakodik attól, hogy egy ilyen környezetbe kerüljön. Lehet, hogy a legjobb sportolóinkat veszítjük így el! Képzelje el, ha Greg Louganis úgy döntött volna, hogy nem merül alá, mert azt gondolja, hogy a homofóbia és a diszkrimináció áldozatává válik. Elvesztettük volna a világ legjobb műugróját, a műugrás történelmében!"

„Elmentem egy meleg ifjúsági rendezvényre, néhány héttel ezelőtt, és azt mondtam: „Nézd, bármire képes vagy, nem kell félned, csak tarts ki és legyél erős, mert bármi lehetsz, ami csak lenni akarsz. Nézd én mit tettem.””

A valóság fanyarú képéhez sajnos az is hozzátartozik, hogy Matthew iránt szinte egy szponzor sem érdeklődött, miután felvállalta magát, a többi aranyérmes „heteró” ausztrál bajnokot meg elözönlötték.

fotók: Aftonbaldet + David Boklund; Edge

David Boklund