Újabb homofób, illetve a gender-elméletet kritizáló cikk jelent meg a Magyar Nemzetnek nevezett jobboldali napilap mai számában Seszták Ágnes tollából. A szerzőnő elítéli többek között az „ízléstelen homoszexuális-felvonulást” és a nemi határok elmosását is, s örömét fejezi ki, amiért fia nem Steiner Kristófért rajong.

„Benézek a fiam szekrényébe. Fekete nadrágok, kikönyökölt fekete pulóverek, fekete cipők, fekete pólók, sámándobok, pálinkák, számítógépek, szintetizátorok, súlyzók, szertedobált zoknihadak. Aztán az elmúlt évek árnyai: a Tündék, Zsuzsák, Encsik, Lillák, Emesék. Sem egy Steiner Kristóf, sem egy öleb, sem néhány baba vagy legalább egy fodros szoknya. Elszúrtam, már az óvodában el lett rontva minden, amikor az óvónők nem kentek le egyet a sok mihaszna fiúnak, akik indiánost, rendőröst játszottak, vagy a homokpogácsák szétrugdalásával múlatták az időt. Azt évek óta és Szetey Gábor gerlicebúgása óta különösen tudjuk, hogy a kormány, ha nem is mindig nyíltan, de rejtve konok hadjáratot folytat a kétszülős családok felbomlásáért. A volt miniszterelnök és neje demonstratív részvétele a ízléstelen homoszexuális-felvonuláson, a heteroszexuálisok folytonos gúnyolása, a család ócsárlása mind jelezték azt, hogy ide modern, semleges nemű csecsemők kellenek, akik maguk döntik el a nemüket, férfiak vagy nők akarnak lenni” – kezdi Seszták Gizigéza apoteózisa című cikkében.

A szerzőnő nem érti, hogy ha „ily rettenetes a hagyományos családmodell, akkor miért akar minden homoszexuális házasodni meg gyereket örökbe fogadni?” A szerző úgy látja: „Lehet, hogy mi járunk tévúton, lehet, hogy a kormány, engedve a gender ideológiának, sőt karöltve velük teljesen mellőzi XVI. Benedek intését, amely szerint a gender fogalmával visszaélve az embereket k akarják szakítani a teremtésből, és rábízzák saját maga nemének megalkotását”. Szerinte a hazánkban i egyre népszerűbb ilyen témájú konferenciák résztvevői „lassan és szívósan veszik birtokba a nyilvánosságot”. Szerinte a szinglilét dicsérete, a homoszexuálisok jogainak kérdése, a leszbikus párok propagálása „mind támadás az úgynevezett nemi sztereotípiák ellen”.

A szerzőnő állítása szerint „a kormány most látta elérkezettnek az időt ahhoz, hogy beletaposson a mögöttünk hagyott évezredekbe, és kihirdesse, hogy az óvodai alapprogramban az óvónők tartózkodjanak a nemi sztereotípiák erősítésétől, és már kora gyermekkorban vegyék rá a gyerekeket a másság tiszteletére”. Seszták szerint az óvodák ennek értelmében kidobhatják hagyományos játékaikat, és az egész magyar népdalkincset is „kihányhatják a szemétdombra”. A szerzőnő, miután kifejti, hogy jövőben akár a szülő is simán mondhatja a tanárnak, hogy ő nem nő, hanem férfi, súlyos téveszméinek újabb bizonyítékaként egy felettébb gyomorforgató képpel zárja cikkét :”minden faluban lakott egy-két deviáns lakos, aki hol férfi volt, hol nő. A parasztok bölcsen csírának nevezték őket. Örökös boldogtalanság volt a sorsa Gizigézának is, mert maga sem tudta, hogy mikor lesz Gizi vagy mikor lesz Géza. Így se férj, se feleség nem volt, illetve néha az egyik, néha a másik. Az ő megdicsőülése következik, ha nem térünk észre”.

Nem ez az első eset homofób cikkre a Magyar Nemzet történetében. 2009. február 16-án ugyanezen lap hasábjain jelent meg egy cikk „Veszedelmes ideológia a család ellen” címmel, mely szintén a „gender mainstreaming” ellen irányult. Az akkori írás szerint azt akarják elhitetni a fiatalokkal, hogy „homoszexuálisnak lenni szép és értékes dolog”. A szerző akkor Gabriele Kuby, a MIÉP által már korábban is ünnepelt szociológusra hivatkozott, aki szerint „mindez romboló hatással van a család intézményére, az Európai Unió sok millió euróval támogatja a radikális homoszexuális egyesületek által képviselt szellemiség terjesztését. Ma már nemcsak a leszbikusságot, illetve a homo-, transz- és biszexualitást akarják elfogadtatni, hanem igyekeznek tolerálásra bírni az embereket a pedofíliával kapcsolatban is. E felfogás hívei követelik: csakúgy, mint a homoszexualitást, a pedofíliát is töröljék a betegségek listájáról”.

Korábban, 2008. december 10-én, pont az emberi jogok napján pedig Mizsei Bernadett cikkében a Melegség és Megismerés programot támadta. Már a cikk címe („Iskolákban terjesztik a homoszexualitás kultúráját?”) is előre vetítette a sejthető tartalmat és elfogultságot. Az alcímben pedig valótlanul állították jelen időben, hogy a programnak európai uniós támogatása lenne (a program indulásakor, 2000-ben volt Phare-támogatása). A cikk szerzője ugyan akkoriban meginterjúvolta a Szimpozion Egyesület képviselőjét is, ám egyértelműen a programot ellenzők véleménye sugárzik ki az írásból. A szerző leírja, hogy a „Labrisz Leszbikus Egyesület és a Szimpozion Baráti Társaság állítja: előadásaik célja az előítéletek megszüntetése, mások azonban úgy vélekednek, a tolerancia címszó alatt a homoszexualitás kultúráját terjesztik. Ez a program nem prevenció, hanem a homoszexualitás kultúrájának terjesztése - mondta a lapnak a Szülők Egyesülete a Gyermekekért elnöke”. Mizsei rövid interjút készített akkor Ékes Ilona fideszes képviselővel is, aki úgy látta, hogy „minden gyermeknek és fiatalnak joga van az egészséges identitás kialakításához”. Szerinte a program a legkényesebb időszakukban éri a tanulókat, s így olyan „abúzus éri őket, ami miatt létrejöhet az a deviancia, amelyet nem szabadna normává tenni”.

A Magyar Nemzet cikke alapján Hanzli Péter